Motoros fókuszírozó kicsomagolása: FocusCube 2 kontra Senso 2

Ezúttal egyszerre két motoros fókuszírozó került a kezembe: a PegasusAstro FocusCube 2, valamint a Primalucelab Senso 2 (utóbbit a viszonteladó adta kölcsön tesztelésre). A beszerelés apropóján egyúttal feljegyeztem néhány kicsomagolási és használati tapasztalatot, a beszerzésen gondolkodó társaknak referenciaként.

PegasusAstro FocusCube 2

1. Tartókonzolra van szükség hozzá, ezért a beszerelés lépései viszonylag macerásak; ráadásul a gyárilag mellékelt csavarok hossza nem megfelelő, a rögzítéshez saját M4x8-as csavarra van szükség.
2. A tartókonzol furatainak helye korlátozott – a saját Askar FRA 600-as távcsövem esetében például csak a bal oldali fókuszkerékre szerelhető fel.
3. Csak egyetlen hálózati kábelt kell csatlakoztatni – plug-and-play, nem szükséges külön illesztőprogramot telepíteni (a FocusCube működéséhez azonban Pegasus vezérlő kell; emellett választható önálló, integrált verzió is).
4. A motor csendesen működik.

Primalucelab Senso 2 (a viszonteladótól kölcsönzött tesztpéldány)

1. A mellékelt csavarok kissé aprók, beszerelés közben könnyen leesnek és elvesznek, erre külön figyelni kell.
2. Nincs szükség tartókonzolra, közvetlenül az eredeti fókuszkerék helyére szerelhető.
3. A motor működés közben hangosabb.
4. Böngészőn keresztül, WiFi-kapcsolaton csatlakozva kézzel is vezérelhető a fókusz.
5. A motor felszerelése után a fókuszkerék továbbra is kézzel forgatható (csak nem forog túl könnyen).

Mindkét típusnak megvannak a maga kompromisszumai: a FocusCube 2 a csendességgel és a plug-and-play jelleggel nyer, viszont a beszerelése munkásabb, és válogat is a fókuszkerék helyében; a Senso 2 azzal nyer, hogy nincs szüksége tartókonzolra, közvetlenül a helyére kerül, és megőrzi a kézi forgatás rugalmasságát is, az ára pedig a hangosabb működés és a könnyen elvesző apró csavarok. Hogy a gyakorlatban melyiket érdemes választani, végül is az optikai összeállítástól és a használati szokásoktól függ.