Csak két felvétel: hogyan integráljunk a PixelMath segítségével

Integráláskor időnként kínos helyzetbe kerülünk: csak két felvétel van kéznél. A PixInsight ImageIntegration folyamata pedig egy küszöbértékkel rendelkezik – legalább három felvételre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán lefusson. Ha csak két felvételünk van, tényleg nincs mód az integrálásra? Valójában van: megkerülhetjük az ImageIntegration folyamatot, és a PixelMath eszközzel magunk láthatunk hozzá.

Egyszerűen fogalmazva: az „integrálás” matematikailag nem más, mint több igazított felvétel súlyozott átlagolása, amellyel a jel-zaj viszonyt (SNR) javítjuk. Az ImageIntegration folyamat azért olyan erős, mert az átlagolás mellett elvégzi helyettünk a normalizációt és a pixel rejection műveletét is; ehhez viszont legalább három felvétel kell (többségi döntésre van szükség ahhoz, hogy eldönthető legyen, melyik pixel a kiugró érték). Ha tehát csak két felvétel marad, a második legjobb megoldással érjük be, és a PixelMath eszközzel kézzel végezzük el a legfontosabb lépést, az „igazítás utáni átlagolást”.

A legegyszerűbb módszer: összeadás, majd átlagolás

Két felvétel egyesítése lényegében annyit jelent, hogy összeadjuk őket, majd elosztjuk kettővel. A PixelMath eszközbe beírt képlet a két felvételt összeadja, majd megszorozza 0.5-tel (azaz ÷2).

Így egy olyan felvételt kapunk, amely a kettő átlaga.

Különböző súlyokat szeretnénk? Bontsuk szét az együtthatókat

Ha nem csak egyszerű átlagot szeretnénk, hanem azt, hogy a két felvétel eltérő súllyal essen latba, bontsuk ki a képletet, és állítsuk be külön-külön a két felvétel előtti együtthatót.

Például:

0.8*image1 + 0.2*image2

Így a két felvétel súlya 4:1 arányúvá válik. Az együtthatók elosztása attól függ, hogyan ítéljük meg a két felvétel minőségét; az egyetlen szabály, hogy a két együttható összege 1 legyen.

Egy nagyon fontos emlékeztető: mielőtt nekilátnánk, ne felejtsük el először igazítani a két felvételt. Ha igazítás nélkül adjuk össze őket, a csillagok kettős szellemképekké duplázódnak, és minden eddigi munka kárba vész. Ezt a lépést semmilyen képlet esetén nem lehet kihagyni – a PixelMath csak pixelenkénti aritmetikát végez, nem korrigálja helyettünk a két felvétel közötti elmozdulást.

Haladó szint: előbb Normalization, aztán átlagolás

A fenti módszer vészhelyzetben elég, de ha a két felvétel háttérfényessége vagy jelerőssége eltér, a közvetlen összeadás és átlagolás eredménye nem lesz ideális. Egy alaposabb munkafolyamat az, hogy előbb Normalization műveletet végzünk a két felvételen, és csak utána átlagolunk, két lépésben:

1. Először végezzük el a Normalization műveletet, és normalizáljuk az integrálandó felvételt a referenciafelvétel skálájára:

($T-median($T))*MAD(ReferenceImage)/MAD($T)+median(ReferenceImage)

2. Ezután átlagoljuk a két felvételt, és ezzel befejezzük az integrálást:

($T+ReferenceImage)/2

A képletben két jelölést kell megmagyaráznunk:

• A ReferenceImage a két felvétel közül a jobbikat jelöli, ez szolgál a normalizáció referenciájaként.
• A $T a másik felvétel.

A Normalization előzetes elvégzésének előnye, hogy összeadás előtt közös alapra helyezi a két felvételt, így elkerülhető, hogy az egyikük háttér- vagy jelkülönbsége beszennyezze a végeredményt. Két felvétel kevésnek tűnhet, de ha a módszer helyes, belőlük is tiszta végeredmény integrálható.