Rampaging Mandrill

A tomboló mandrill – Látjuk már az arcát?

A déli égbolt mélyén rejtőző csillagmezőkön egy különös, kísérteties arc bontakozik ki csendben – mintha egy tomboló mandrill lépne elő az ősi dzsungelből. Ez nem érzékcsalódás, hanem a Déli Korona-molekulafelhő (Corona Australis Molecular Cloud) valódi arca: egy titokzatossággal és dinamikus energiával teli csillagbölcső. Itt sötét felhők, reflexiós ködök és fiatal csillagok gyűlnek össze, s a csillagászok szemében az egyik legélénkebb csillagszülő színteret alkotják.

Ennek az „arcnak” a magját éppen a Sandqvist 40 és 41 két sötét molekulafelhője adja, amelyek sűrű sörényként húzódnak végig a képen, és az NGC 6723-tól az NGC 6729-ig terjedő égitestekkel együtt formálják meg ezt a vadállatarcra emlékeztető kozmikus tájat. Az NGC 6723 a molekulafelhő szélén ülő ősi gömbhalmaz, míg az NGC 6729 a mandrill szemében villódzó tűzként ragyog: ez a fiatal R CrA csillag által megvilágított, legyező alakú reflexiós és emissziós köd, heves gázaktivitással.

Az NGC 6729-et magába foglaló Coronet csillaghalmazban Herbig–Haro-objektumok és nagy sebességű csillagászati jetek is megfigyelhetők, amelyek az újszülött csillagok vad lüktetését jelzik. Ezek a sűrű, szálas felhősávok a csillagszületés valódi magját alkotják, s egyben a kozmikus természet színpadának háttérben munkálkodó hajtóereje.

Ez nem egyszerű csillagos égi felvétel, hanem egy dinamikus kozmikus előadás: egy éppen a csillagközi porból születő mandrill, aki a káosz és a szépség ötvözetével néz egyenesen ránk. Látjuk már az arcát?

Takahashi FSQ106 EDX3
Moravian Instruments, G4-16000
Planewave L500
Astrodon E-series LRGBHa 50mm
Lx72, Rx36, Gx36, Bx42 300s, Hax56 900s
Teljes expozíciós idő: 29,5 óra
Helyszín: Río Hurtado, Coquimbo, Chile
2-panel mosaic