本站提供正體中文版。切換到正體中文本站提供简体中文版。切换到简体中文This site is available in English.View in Englishこのサイトには日本語版があります。日本語で表示이 사이트는 한국어로도 제공됩니다.한국어로 보기Diese Website ist auch auf Deutsch verfügbar.Auf Deutsch ansehenEste sitio web también está disponible en español.Ver en españolQuesto sito è disponibile anche in italiano.Visualizza in italianoCe site est également disponible en français.Afficher en françaisEste site também está disponível em português.Ver em portuguêsDeze website is ook beschikbaar in het Nederlands.In het Nederlands bekijkenЭтот сайт также доступен на русском языке.Смотреть на русскомयह वेबसाइट हिन्दी में भी उपलब्ध है।हिन्दी में देखेंهذا الموقع متاح أيضًا باللغة العربية.عرض بالعربيةSitus ini juga tersedia dalam bahasa Indonesia.Lihat dalam bahasa IndonesiaBu site Türkçe olarak da mevcut.Türkçe görüntüleTa strona jest dostępna także po polsku.Wyświetl po polskuTrang web này cũng có phiên bản tiếng Việt.Xem bằng tiếng Việtاین وب‌سایت به فارسی هم در دسترس است.مشاهده به فارسیЦей сайт також доступний українською.Переглянути українськоюTato stránka je k dispozici také v češtině.Zobrazit v češtiněAcest site este disponibil și în limba română.Vizualizare în românăเว็บไซต์นี้มีเวอร์ชันภาษาไทยดูเป็นภาษาไทย

Az MI korszakával szembenézve, érzéseim mindig ellentmondásosak

AI2026.02

A mesterséges intelligencia (MI) korszakával szembenézve az érzéseim mindig tele vannak ellentmondással.

A lenyűgöző oldala az, hogy előttem mindig van kimeríthetetlen új tudás, annyi, hogy egyetlen ember ideje egyszerűen nem elég ekkora információmennyiség befogadására; a tehetetlenséget okozó oldala viszont az, hogy az MI gyakran kerülőutakra visz minket – úgy tesz, mintha értené, amit nem ért, hallucinál, sőt néha bizonyos konkrét műveleteket és jelentéseket sem képes pontosan megérteni.

Arany és szürke homok szemcséi hullnak lassan lefelé egy homokórában, a háttérben precíz óraszerkezet fogaskerekei

Egy egész nap, ennek négyötöde próbálkozással és hibázással telt

Ma sok időt töltöttem azzal, hogy tapogatózva megismerjek egy új eszközt, azért, hogy búcsút mondjak egy régi módszernek, amelyhez az elmúlt húsz évben már hozzászoktam, de amely mára nem elégíti ki a jelenlegi igényeket. Ez egy olyan váltás volt, amellyel szembe kellett néznem.

Ha visszatekintek az egész napra, körülbelül a négyötöde ment el próbálkozásra, hibázásra és tapogatózásra, és csak a döntő egyötöd volt az a rész, amely valóban eredményt hozott. Bár végül simán elértem a célt, és a jövőre nézve valóban jelentős időt takarítottam meg, mégis mindig az az érzésem maradt, hogy az a négyötödnyi erőfeszítés egy kicsit kárba veszett.

Ha meg lehetne spórolni a kerülőutak árát

Nem tudom megállni, hogy el ne gondolkodjak rajta: ha meg lehetne spórolni ezeknek a kerülőutaknak a költségét, és mindezt a termelékenységbe fektetnénk, akkor a tudás, amelyet elsajátíthatnánk, minden bizonnyal többszörösére nőne.

Talán éppen ez a jelen szakasz MI-jének a korlátja. Már olyan erős, hogy az ember nem tud meglenni nélküle, mégsem eléggé érett ahhoz, hogy teljesen meg lehessen benne bízni. De ha más szemszögből nézzük, ez a „még nem ért oda” állapot még inkább várakozással tölti el az embert a jövőbeli fejlődése és érettsége iránt.

Ellentmondás ide, ellentmondás oda, az utat akkor is tovább kell járni előre.