300 GB felvételi adat egy éjszaka alatt elpárolgott: lecke az SSD véletlen törléséről és az automatikus biztonsági mentésről

Ennek a véletlen SSD-partíciótörlésnek az alkalmával összesen több mint 600 GB adat veszett el. Ebből több mint 300 GB-ot sikeresen visszaszereztem egy fél évvel korábbi biztonsági mentés segítségével; a megmaradt, több mint 300 GB azonban felvételi adat volt, amelynek egyetlen másik példánya a laptopom SSD-jén volt – az a példány pedig szintén már törölve volt.

Az SSD-n tárolt adatok törlés után szinte nem menthetők vissza

Korábban sosem mentettem adatot SSD-ről. Ezúttal a megmentésük érdekében pénzt áldoztam, és több szoftvercsomagot is kipróbáltam, méghozzá két különböző SSD-n. Az eredmény: a fájlok valóban láthatók voltak, de a visszaszerzett tartalom 95%-a sérült fájl volt.

A következtetés tehát kegyetlen – amíg egy fájl az SSD-n van, mihelyt meghibásodás történik, véletlenül töröljük a partíciót, vagy kiürítjük a Lomtárból, alapvetően „véglegesen eltűntnek, visszaállíthatatlannak” kell tekinteni. Ez kissé eltér a hagyományos mechanikus merevlemeztől, és elsősorban az SSD TRIM-mechanizmusával függ össze; az EaseUS honlapján van egy cikk, amely kifejezetten azt magyarázza el, hogy „miért nem állíthatók helyre az SSD-fájlok” – akit érdekel, maga is utánanézhet.

Adatmegőrzés: az egyetlen megoldás az „automatikus biztonsági mentés”

Ez az eset újra megerősített bennem egy meggyőződést: bárhol is tároljuk az adatokat, egyszer eljön a nap, amikor tönkremennek.

A lemeztömb (RAID) is tönkremehet – négy merevlemezt alapul véve a RAID 5 csak egy meghajtó meghibásodását tűri el, a RAID 6 kettőét; ezen felül már nincs mit tenni. Ezért az egyetlen mód, amivel valóban megőrizhetjük az adatokat, az „automatikus biztonsági mentés”. A merevlemezekre költött pénz elsőre soknak tűnik, de az utólag az adatmentésre fordított pénzhez és időhöz képest valójában jóval kevesebb.

Szégyen bevallani, de több mint negyven merevlemezt kezelek: ebből harminc-egynéhányat több számítógépben, hatot egy NAS-on, négyet pedig egy NVR-en, és ennek a kapacitásnak nagyjából a fele automatikus biztonsági mentésre megy el. De nyilvánvaló, hogy bármilyen alapos is a mentés, az emberi kezelési hibával szemben mégis tehetetlen – és ez a baleset épp azon a számítógépen történt, amelyiken nem volt beállítva automatikus biztonsági mentés.

Két gyakorlati tanács

• Ne hagyatkozzunk túlságosan a Windows beépített Lemezkezelés funkciójára (vagyis pontosan arra az eszközre, amely a képen látható). Érdemes inkább kereskedelmi szoftverre váltani a lemezek kezeléséhez, ami csökkentheti a hibás művelet miatti azonnali adatvesztés kockázatát.
• Tekintsük az „automatikus biztonsági mentést” alapfelszerelésnek, ne pedig elhagyható lehetőségnek. Különösen a meg nem ismételhető felvételi adatoknál mindenképp legyen második, sőt akár harmadik automatikus mentés is.

A felvételi adatokat éjszakáról éjszakára, hideg szélben kitartva szerezzük meg; ha elvész, egyszerűen elveszett. Remélem, ezt a tanulságot senkinek sem kell saját bőrén megtapasztalnia ahhoz, hogy megjegyezze.