A fizetős szoftverek „vaktöltényei”: a termékért fizetünk, nem azért, hogy Aknakeresőt játsszunk

Egy nap ki akartam próbálni egy fizetős szoftver reduce star (csillagpont-kicsinyítő) funkcióját, és kiderült, hogy egyetlen 200 MB feletti TIF-képet semmiképp sem sikerült betölteni – JPG-re váltva viszont nem volt gond.

Ez a szoftver körülbelül félévente frissül csak, és ami a frissítésből kijön, még mindig csak tesztverzió; de még így is, megnyitáskor gyakran egymást érik a hibák.

Több mint két éve használom, és őszintén szólva ennek a szoftvernek elég sok, kisebb-nagyobb problémája van. Például egyes opciók egyenesen „vaktöltények” – elvileg a kiválasztásuk után reagálnia kellene a programnak, de vagy semmi sem történik, vagy a kapott eredmény pontosan ugyanaz, mint egy másik opciónál. Stackelésre használható (de ügyeljünk arra, hogy a megfelelő interpolációs algoritmust válasszuk ki), viszont ha csak stackelni szeretnénk, valójában ott van az ingyenes Siril is: abban legalább nincsenek olyan vaktöltény-opciók, amelyek megnyomva semmit sem tesznek, nem kell érte NT$5000-t fizetni, sőt a felülete még egyszerűsített kínai menüt is tartalmaz.

Ha elfogulatlanul nézem, ha ez a szoftver csak NT$500-ba kerülne, valószínűleg nem lenne sok panaszom rá – amennyit fizetünk, annyit kapunk. De ha már 5000-et számláznak, és a felhasználói élmény mégis ilyen, óhatatlanul az az érzésünk támad, hogy nem igazán éri meg.

Végül egy gondolatot szeretnék megosztani a fejlesztőkkel: a felhasználók pénzt fizetnek egy termékért, nem azért, hogy a fejlesztővel Aknakeresőt játsszanak. Ha egyszer, kétszer nem működik valami, a legtöbben egyszerűen felhagynak a termék használatával – főleg, ha valaki 5000-et költött rá, a szívében biztosan még inkább neheztel emiatt. Aki szoftvert készít, sose feledkezzen meg erről.