Rémálom: a zöldségmosó, a zöldségtermesztő és a szakács egy étteremben
Tegnap álmodtam valamit, és ébredés után egyszerre bosszantónak és mulatságosnak találtam – szó szerint kész rémálom volt. Hadd írjam le most szóról szóra, ahogy történt.
Éttermet váltottam
Az álomban az az étterem, ahová mindennap jártam, tönkrement, ezért átmentem enni egy közeli, magát elegánsnak nevező étterembe.
Alighogy beléptem, kiderült, hogy engem a zöldségmosó fogadott. A zöldségmosó azt mondta, van náluk egy szakács, aki finom ételeket készít. Mivel megbíztam az étterem szakmai hozzáértésében, először rendeltem egy fogást, hogy kipróbáljam.
Az az étel végül nem volt túl finom, és a gyomrom sem volt tőle valami jól. De az udvariasság kedvéért ott helyben nem panaszkodtam a felszolgáló zöldségmosónak, hanem inkább magam mentem be a konyhába körülnézni.
A konyhában derült ki az igazság
A konyhába érve kiderült, hogy az úgynevezett „szakács”, aki ott főzött, valójában nem is igazi szakács, hanem a zöldségtermesztő.
A pulton lévő, még serpenyőbe nem került zöldségek viszont egészen jó minőségűnek tűntek. Ezért azt mondtam annak a zöldségtermesztőnek, hogy egy kicsit változtasson a főzési folyamaton, így az étel valószínűleg jobban sikerülne. A zöldségtermesztő félig hitetlenkedve, félig bízva bennem a szavaim szerint elkészített egy másik fogást.
Miután megettem, úgy éreztem, épp csak ehető volt, de az igazat megvallva ennek az ételnek a minősége még mindig nem érte el az étlapon jelzett árat.
Egy tragikomikus beszélgetés
A második fogás elfogyasztása után azt mondtam a felszolgálásért felelős zöldségmosónak: akkor a jövőben egyszerűen közvetlenül megveszem majd azt a zöldséget, amit a zöldségtermesztő termeszt.
Meglepetésemre a zöldségmosó ezt hallva nem nagyon örült, és azt válaszolta: pontosan azért, mert én tanítom a zöldségtermesztőt főzni, nem az én ízlésemnek megfelelő étel jön ki, és emellett még a gyomromat is elrontja. Azt tanácsolta, bízzak a szakértelemben, és ha egy nap többször is eljövök megenni, amit a zöldségtermesztő főz, akkor lassanként hozzászokom majd.
Vagy, mondta, elmehetnék abba az étterembe is, amelyet a zöldségtermesztő mestere nyitott – ott tanulta meg mindegyik zöldségtermesztő, hogyan kell zöldséget termeszteni. Csak az egy kicsit messze van, autóval nagyjából egy-két óra az út.
Mondtam, hogy nem tudok minden egyes étkezéshez ilyen messzire elmenni. A zöldségtermesztő erre azt válaszolta: nincs mit tenni, aki jót akar enni, annak mindig fel kell áldoznia valamit. Megkérdeztem tőle, milyen tudása van annak az étteremnek a szakácsának. Erre azt mondta, nem tudja – menjek el magam, akkor majd megértem.
Aztán felébredtem
Végül elszántam magam: ha már nem adják el nekem a még meg nem főzött zöldséget, a megfőzött étel pedig alig ehető, akkor inkább egyszerűen váltok éttermet.
Ekkor a felszolgálásért felelős zöldségmosó ismét megszólalt: valójában öt perc autóútra innen van még egy másik étterem is, amelyet a zöldségtermesztő mesterének egy barátja nyitott, azt is érdemes lenne kipróbálni, ők gazdákkal működnek együtt…
Aztán felébredtem.
Ez aztán tényleg rémálom volt.