本站提供正體中文版。切換到正體中文本站提供简体中文版。切换到简体中文This site is available in English.View in Englishこのサイトには日本語版があります。日本語で表示이 사이트는 한국어로도 제공됩니다.한국어로 보기Diese Website ist auch auf Deutsch verfügbar.Auf Deutsch ansehenEste sitio web también está disponible en español.Ver en españolQuesto sito è disponibile anche in italiano.Visualizza in italianoCe site est également disponible en français.Afficher en françaisEste site também está disponível em português.Ver em portuguêsDeze website is ook beschikbaar in het Nederlands.In het Nederlands bekijkenЭтот сайт также доступен на русском языке.Смотреть на русскомयह वेबसाइट हिन्दी में भी उपलब्ध है।हिन्दी में देखेंهذا الموقع متاح أيضًا باللغة العربية.عرض بالعربيةSitus ini juga tersedia dalam bahasa Indonesia.Lihat dalam bahasa IndonesiaBu site Türkçe olarak da mevcut.Türkçe görüntüleTa strona jest dostępna także po polsku.Wyświetl po polskuTrang web này cũng có phiên bản tiếng Việt.Xem bằng tiếng Việtاین وب‌سایت به فارسی هم در دسترس است.مشاهده به فارسیЦей сайт також доступний українською.Переглянути українськоюTato stránka je k dispozici také v češtině.Zobrazit v češtiněAcest site este disponibil și în limba română.Vizualizare în românăเว็บไซต์นี้มีเวอร์ชันภาษาไทยดูเป็นภาษาไทย

BlurXTerminator 2.0 AI4: optikai aberrációk korrekciója a gyakorlatban

Lineáris fázis2023.12

Miután a BlurXTerminator frissült a 2.0-s verzióra (AI4-modell), messze a legnagyobb erénye az optikai aberrációk erőteljes korrekciós képessége lett. Ebben a cikkben összegyűjtöttem, milyen tapasztalatokat szereztem, amikor mindenféle „problémás” képet próbáltam ki vele – a sarki aberrációtól és a felvétel közbeni csillagelhúzódástól kezdve egészen a fényes csillagok telített területeinek helyreállításáig.

Aberráció a képsarkokban: a kis csillagok ismét kerekek lettek

Nézzünk először egy D810-zel és egy Sigma ART 105mm f1.4-es objektívvel (f2-re zárva) készült felvételt. Ez a fajta objektív a kép szélén eleve érezhető aberrációt mutat, a csillagok mindenféle alakúra nyúlnak. Az AI4-es korrekció után a peremi kis csillagok nagy része meglepő módon ismét kerek lett. Őszintén szólva kissé megijedtem, amikor először láttam ezt a hatást, és rögtön frissítettem is a programot.

A Sigma ART 105mm peremi aberrációjának összehasonlítása: a csillagok a BXT AI4-es korrekció után kerekek lettek

A felvétel közbeni enyhe elhúzódás is javítható

Az egyik hobbitársam említette, hogy felvétel közben a csillagok elhúzódnak. Elővettem hát egy kidobásra ítélt, elhúzódott felvételt (alulmintavételezett adatokat) az AI4-es korrekció teszteléséhez – úgy tűnik, az elhúzódott csillagok szinte mind helyreálltak. A legnagyobb különbség a sarki aberrációs felvételhez képest az, hogy itt a fényes csillagok nem vettek fel „galamb”-szerű torz alakot, hanem ugyanúgy kerekre álltak helyre.

A kidobásra ítélt, elhúzódott felvétel összehasonlítása: a csillagok a BXT AI4-es korrekció után helyreálltak

A dekonvolúció élesebbé teszi a háttérgalaxisokat

Váltsunk egy kis refraktorral (a köznyelvben „fogpiszkálótávcső”-nek is hívják) készült felvételre. A kép hátterében sokféle galaxis látható. Az MI-dekonvolúció után a galaxisok élesebbé váltak, a csillagok pedig kissé összébb húzódtak – néha még kétszer is oda kell nézni, hogy megkülönböztessük, mi csillag és mi távoli galaxis.

A kis refraktorral készült felvétel eredménye: a háttérgalaxisok élesebbé váltak a BXT AI4-es korrekció után

Az AI4 nem minden helyzetben jobb, mint az AI2

Itt egy ellenpéldára hívom fel a figyelmet. Ha egy távcsőnek éppen „lila szegély” a hibája (a csillagok lilás árnyalatot kapnak), a BXT-vel való korrekciónál érdemes inkább az AI2-es modellt választani. Az AI4-es korrekció eredménye ugyanis ilyenkor természetellenes zöld színt hoz létre a csillagok körül – a lila szegélyből zöld szegély lesz, ami gyakorlatilag csak egyik problémát cseréli a másikra. Az új modell nem mindig csodaszer: bizonyos színhiba-helyzetekben a régi modell alkalmasabb lehet.

A lila szegélyű csillagok AI4-es és AI2-es korrekciójának összehasonlítása

Az AI4 és az AI2 döntő különbsége a telített területeken

Van egy példa, amely nagyon jól szemlélteti az AI4-es modell fejlődését: az IC 349 (Barnard’s Merope Nebula) reflexiós köd, amely a Fiastyúk csillaghalmaz mellett található. Ez a Merope mellett elhelyezkedő reflexiós köd az M45 feldolgozásakor általában elvész a csillagok fényében, mert a csillagokat és a körülöttük lévő ködösséget erősen meg kell stretchelni. Meglepő módon azonban egy 10 cm-es refraktorral fényképezve és stackelve már a lineáris fázisban megfigyelhető volt, az AI4-es dekonvolúció után pedig a Hubble űrtávcső felvételével összevetve tényleg hasonlít rá egy kicsit.

Az IC 349 összehasonlítása az AI4-es BXT-dekonvolúció után a Hubble-felvétellel

Ha összegzem az AI4-es és az AI2-es modell két legnagyobb különbségét:

  1. Kiegészíti a fényes csillagok telített területein a PSF-ből hiányzó csatornaértékeket, ezért a csillagok a rendellenes kékliláról egy normálisabb fehéreskékre váltanak.
  2. A telített területek közelében lévő, nem csillag jellegű részletek esetén (például az IC 349 esetében) jobb dekonvolúciós eredményt tud produkálni.

A Hubble-felvételeket referenciaként használva

Ezt az összehasonlítási szokást továbbgondolva: a feldolgozás kései szakaszában, különösen galaxisfelvételeknél, gyakran a Hubble űrtávcső felvételeit használom összevetésre és tanulásra referenciaként, hogy megbizonyosodjam róla, egyes apró részletek valóban léteznek, és nem a feldolgozás által létrehozott műtermékek.

Persze a BXT után sem lehet olyan élesen fényképezni, mint a Hubble, de legalább az összkép, a HII-régiók helyzete és a porelnyelődés helyzete mind megfeleltethető egymásnak. Mint az alábbi képen: bal oldalt egy amatőr hobbitárs HST-adatokból feldolgozott M96-ja látható, jobb oldalt pedig egy 12 cm-es távcsővel fényképezett és feldolgozott, 500%-ra nagyított M96. Ha ezek megfeleltethetők egymásnak, az önmagában elég vigaszt nyújt a fáradságos feldolgozásért.

A HST-adatokból feldolgozott M96 és a 12 cm-es refraktorral fényképezett, 500%-ra nagyított M96 összehasonlítása