BlurXTerminator 2.0 AI4: optikai aberrációk korrekciója a gyakorlatban
Miután a BlurXTerminator frissült a 2.0-s verzióra (AI4-modell), messze a legnagyobb erénye az optikai aberrációk erőteljes korrekciós képessége lett. Ebben a cikkben összegyűjtöttem, milyen tapasztalatokat szereztem, amikor mindenféle „problémás” képet próbáltam ki vele – a sarki aberrációtól és a felvétel közbeni csillagelhúzódástól kezdve egészen a fényes csillagok telített területeinek helyreállításáig.
Aberráció a képsarkokban: a kis csillagok ismét kerekek lettek
Nézzünk először egy D810-zel és egy Sigma ART 105mm f1.4-es objektívvel (f2-re zárva) készült felvételt. Ez a fajta objektív a kép szélén eleve érezhető aberrációt mutat, a csillagok mindenféle alakúra nyúlnak. Az AI4-es korrekció után a peremi kis csillagok nagy része meglepő módon ismét kerek lett. Őszintén szólva kissé megijedtem, amikor először láttam ezt a hatást, és rögtön frissítettem is a programot.
A felvétel közbeni enyhe elhúzódás is javítható
Az egyik hobbitársam említette, hogy felvétel közben a csillagok elhúzódnak. Elővettem hát egy kidobásra ítélt, elhúzódott felvételt (alulmintavételezett adatokat) az AI4-es korrekció teszteléséhez – úgy tűnik, az elhúzódott csillagok szinte mind helyreálltak. A legnagyobb különbség a sarki aberrációs felvételhez képest az, hogy itt a fényes csillagok nem vettek fel „galamb”-szerű torz alakot, hanem ugyanúgy kerekre álltak helyre.
A dekonvolúció élesebbé teszi a háttérgalaxisokat
Váltsunk egy kis refraktorral (a köznyelvben „fogpiszkálótávcső”-nek is hívják) készült felvételre. A kép hátterében sokféle galaxis látható. Az MI-dekonvolúció után a galaxisok élesebbé váltak, a csillagok pedig kissé összébb húzódtak – néha még kétszer is oda kell nézni, hogy megkülönböztessük, mi csillag és mi távoli galaxis.
Az AI4 nem minden helyzetben jobb, mint az AI2
Itt egy ellenpéldára hívom fel a figyelmet. Ha egy távcsőnek éppen „lila szegély” a hibája (a csillagok lilás árnyalatot kapnak), a BXT-vel való korrekciónál érdemes inkább az AI2-es modellt választani. Az AI4-es korrekció eredménye ugyanis ilyenkor természetellenes zöld színt hoz létre a csillagok körül – a lila szegélyből zöld szegély lesz, ami gyakorlatilag csak egyik problémát cseréli a másikra. Az új modell nem mindig csodaszer: bizonyos színhiba-helyzetekben a régi modell alkalmasabb lehet.
Az AI4 és az AI2 döntő különbsége a telített területeken
Van egy példa, amely nagyon jól szemlélteti az AI4-es modell fejlődését: az IC 349 (Barnard’s Merope Nebula) reflexiós köd, amely a Fiastyúk csillaghalmaz mellett található. Ez a Merope mellett elhelyezkedő reflexiós köd az M45 feldolgozásakor általában elvész a csillagok fényében, mert a csillagokat és a körülöttük lévő ködösséget erősen meg kell stretchelni. Meglepő módon azonban egy 10 cm-es refraktorral fényképezve és stackelve már a lineáris fázisban megfigyelhető volt, az AI4-es dekonvolúció után pedig a Hubble űrtávcső felvételével összevetve tényleg hasonlít rá egy kicsit.
Ha összegzem az AI4-es és az AI2-es modell két legnagyobb különbségét:
- Kiegészíti a fényes csillagok telített területein a PSF-ből hiányzó csatornaértékeket, ezért a csillagok a rendellenes kékliláról egy normálisabb fehéreskékre váltanak.
- A telített területek közelében lévő, nem csillag jellegű részletek esetén (például az IC 349 esetében) jobb dekonvolúciós eredményt tud produkálni.
A Hubble-felvételeket referenciaként használva
Ezt az összehasonlítási szokást továbbgondolva: a feldolgozás kései szakaszában, különösen galaxisfelvételeknél, gyakran a Hubble űrtávcső felvételeit használom összevetésre és tanulásra referenciaként, hogy megbizonyosodjam róla, egyes apró részletek valóban léteznek, és nem a feldolgozás által létrehozott műtermékek.
Persze a BXT után sem lehet olyan élesen fényképezni, mint a Hubble, de legalább az összkép, a HII-régiók helyzete és a porelnyelődés helyzete mind megfeleltethető egymásnak. Mint az alábbi képen: bal oldalt egy amatőr hobbitárs HST-adatokból feldolgozott M96-ja látható, jobb oldalt pedig egy 12 cm-es távcsővel fényképezett és feldolgozott, 500%-ra nagyított M96. Ha ezek megfeleltethetők egymásnak, az önmagában elég vigaszt nyújt a fáradságos feldolgozásért.
