Miért használjunk DBE-t?

A közösségben gyakran hallok egy kérdést: a DBE használata után a kép mintha rosszabbul nézne ki. Vegyük például az alábbi összehasonlító képet: a bal oldali eredetihez képest a jobb oldali, DBE-vel feldolgozott verzió a háttérben inkább még több, korábban alig látható pontszerű csillaghibát tár fel. Ha ez így van, egyáltalán érdemes-e DBE-t végezni?

Amit a DBE tesz: eltávolítja a háttér fénygradiensét és színgradiensét

A DBE fő feladata, hogy eltávolítsa a háttérben lévő egyenetlen fény- és színgradienst. Amint ez az egyenetlen háttérréteg kiegyenlítődik, a képben eleve meglévő problémák természetes módon jobban láthatóvá válnak – ez valójában jó hír, hiszen szilárdabb alapot ad a további feldolgozáshoz. Azt is észrevehetjük, hogy a DBE-vel feldolgozott képen az égitesthez tartozó jel is tisztábbá válik, például egy üstökös csóvája.

Más szóval a DBE nem „létrehozza” a hibákat, csupán napvilágra hozza azt, amit korábban az egyenetlen háttér eltakart.

A hibák problémája később is kezelhető, a fénygradiensé nem

Azoknak a feltárt háttérhibáknak a végső hatását később más módszerekkel is csökkenthetjük. Dönthetünk persze úgy is, hogy nem végzünk DBE-t, de ettől a hibák nem tűnnek el – amikor a nemlineáris szakaszban erőteljesen stretcheljük a képet, ugyanúgy előbukkannak és megzavarják a képet, és ha csak ekkor vesszük észre őket, az még nagyobb bosszúságot okoz, mert ekkorra a rendelkezésre álló feldolgozási módszerek már meglehetősen korlátozottak.

Ezzel szemben, ha lineáris állapotban előbb a DBE-vel egyenlítjük ki az egyenetlen fény- és színgradienst, és eközben előre felderítjük a kép problémáit, az olyan, mintha a betegséget mindjárt a forrásánál gyógyítanánk meg. Az egész munkafolyamatot tekintve ez általában a jobb választás.

A lineáris szakasz feldolgozási lépéseiből látszólag nincs sok, de mindegyiknek nagy hatása van a rákövetkezőkre. A DBE pontosan az a láncszem, amelyről érdemes elsőként helyes elképzelést kialakítanunk.