PixInsight × Photoshop: hibrid munkafolyamat

Eredetileg kizárólag azért tanultam meg a PixInsightot, hogy csillagászati felvételeket dolgozzak fel vele. Az út során azonban egyre csak azt éreztem, hogy hiányzik valami – mégpedig a Photoshop –, és a képfeldolgozásom sosem tűnt igazán teljesnek. Ebben a cikkben azokat a tapasztalataimat gyűjtöm össze, amelyeket a „csak PixInsight” korszaktól a „PixInsight és Photoshop együttes használata” felé vezető úton szereztem, valamint azt, hogy a két szoftver hogyan pótolja ki egymás hiányosságait.

Közös alapelvek, eltérő kezelés

A Photoshop és a PixInsight kezelése nem teljesen azonos, ám az alapul szolgáló elvek valójában közösek. Éppen ezért ugyanaz az utómunka-technika bizonyos esetekben eltérő kezelési módokkal is megvalósítható – akár Photoshopban, akár PixInsightban. Pontosan ez volt az oka annak, hogy később elhatároztam: megtanulom a Photoshopot – hogy pótoljam azt a részt, amit a PixInsightban sosem sajátítottam el.

Rétegkeverés: két út ugyanahhoz a célhoz

A PixInsightnak ugyan nincs rétegfunkciója, valójában azonban minden egyes önálló kép rétegként használható benne. Hogyan érhető el tehát a PixInsightban a Photoshop legerősebb képessége, a rétegkeverés?

• A Blend szkript: a menüjében található keverési módok szinte ugyanazok, mint a Photoshopban, emellett néhány kifejezetten csillagászati felvételekhez tervezett móddal is bővült, és automatikus screen stretch elvégzésére is képes.
• PixelMath: ezzel is elvégezhető a rétegkeverés, csak a képletet magunknak kell megírnunk.

A maszkok logikájának kulcsfontosságú különbsége

A két szoftver „maszk” körüli viselkedési logikája az a pont, ahol a kezdők a legkönnyebben összezavarodnak, ezért érdemes ezt különösen világosan tisztázni:

• Photoshop: ahol a felső réteget eltakarja a maszk, ott az alsó réteg tölti ki a helyet.
• PixInsight: a maszkkal eltakart terület nem változik.

Más szóval a Photoshop úgy éri el a hatást, hogy két réteget egyesít egy maszk segítségével – mindkét rétegben megvan a kívánt rész, és azzal, hogy elmaszkoljuk a felső réteg nem kívánt területét, egyetlen képpé olvasztjuk össze az alsó réteg kívánt területével. A PixInsight ezzel szemben a kívánt hatást közvetlenül egyetlen képre alkalmazza, a nem kívánt területeket pedig maszkkal védi.

Ennek az elvnek az alapján személy szerint úgy érzem, hogy a Photoshop kevésbé intuitív a maszkok terén, mert eközben a rétegek közti viszonyt is szem előtt kell tartani – természetesen azoknál, akik már eleve hozzászoktak a Photoshophoz, ez más kérdés.

Apró hibák javítása: a két eszköz gyakorlati együttműködése

A két szoftver együtt használva különösen hatékony az apró hibák kezelésében. Vegyük példának a gyakori, belső fényvisszaverődés okozta fényudvar nyomát; az én módszerem erre a Photoshopban (nemlineáris állapotban) a következő:

1. Eltávolítom a csillagokat, és elkészítem a csillagos képet.
2. A csillagtalanított képen egy kijelölőeszközzel kijelölést készítek, majd a hátteret a „Content-Aware Fill” paranccsal töltöm ki.
3. A csillagos képen a „Healing Brush” eszközzel eltávolítom a maradványokat.
4. A két képet a Screen keverési móddal ismét egyesítem.

Az egész folyamat elejétől a végéig nem tart tovább nyolc percnél. Az ilyen apró hibák javításához nincs szükség a kép vágására; a Photoshop „Content-Aware Fill” funkciója és a rétegkeverés kombinációjával könnyedén megszüntethetők.

Miért „az első félidő PI, a második félidő PS”

2024 januárjában végre hivatalosan is beépítettem a Photoshopot a munkafolyamatomba, mint a végső finomításra és exportálásra szolgáló szoftvert. Az első kép, amelyet komolyan Photoshoppal fejeztem be, az NGC 2170, az Angyal-köd volt – a PixInsight és a Photoshop nagyjából egyenlő arányban osztozott a feldolgozási időn. Azon a képen a BXT (BlurXTerminator) fő feladata csupán a csillagok kicsinyítése volt; az ilyen típusú képek részletgazdagságát általában már nem lehet vele tovább fokozni. Ami valóban időt vitt el, az a részletfokozás és a színezés volt Photoshopban, és végül ez volt az, ami a háttérben lévő molekulafelhőket és az Angyal-ködöt egyszerre jelenítette meg a képen.

A jelenlegi munkafolyamatom egyszerűen úgy foglalható össze, hogy „az első félidő PixInsight, a második félidő Photoshop”:

• PixInsight (első félidő): a korai szakasz feldolgozásáért felel. Az összetettebb maszkokat mind PixInsightban készítem el, majd exportálom Photoshopban való felhasználásra; az olyan MI-alapú feladatokat is, mint a csillagtalanítás, mind PixInsightban végzem el, mielőtt betöltöm őket Photoshopba.
• Photoshop (második félidő): erős előnnyel rendelkezik a rétegkeverés valós idejű előnézete, a roncsolásmentes feldolgozás, valamint a színkorrekció terén.

A két szoftver együttes használatának legnagyobb előnye éppen az, hogy kölcsönösen pótolják egymás hiányosságait. Az egyetlen dolog, amire különösen ügyelni kell: amikor a PixInsight fájlt exportál a Photoshop számára, mindenképp 16 bites TIF-fájlként mentsük el – a Photoshop problémákba ütközik, ha 32 bites fájlt próbál megnyitni.

Szükség van-e még a PixInsightra?

A színezés és a hibajavítás sebessége Photoshopban valóban sokkal gyorsabb, mint PixInsightban; az „amit beállítunk, azt kapjuk” elve a rétegkeverésnél gyors és kényelmes. De vajon ez azt jelenti, hogy a PixInsightra már nincs is szükség? A válaszom: nem. Az, hogy a Photoshop a késői szakaszban ilyen gördülékenyen működik, valójában a PixInsight korai feldolgozásának köszönhető – éppen az alapos előmunka teszi lehetővé, hogy a későbbi Photoshop-szakasz könnyebben érvényesüljön. A kettő kiegészíti egymást, nem helyettesíti.